Ezeknek a londoni srácoknak nincs tipikus angol fizimiskájuk. Miért? Mert migránsok gyermekeiként látták meg a napvilágot a ködös Albionban. Az Aswad nevű formáció számos híres slágerrel szórakoztatott minket az elmúlt 30 évben és szinte nincs zenész aki ne játszott volna velük együtt vagy dolgozta volna fel számaikat.
A Shine a kedvencem. Bármikor szól, elindul a lábam.
Három dolog ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:
Balsors akit régen tép – Ha már elseje pont péntekre esik, amikor ezt a blogot írni szoktam, megnéztem egy rövid videót és megnyugodtam, hogy lesz még mit tennünk 2016-ban is.
Error 451 – saját HTTP kódot kapott karácsonyra a kormányzati cenzúra. Innentől az ellenvéleményt keresők nem fogják ütögetni a monitorukat, ha látszólag minden ok nélkül eltűnik egy tartalom. Ahogy évek alatt megtanultuk a „404 Error” okát egy törölt vagy nem létező oldalra hivatkozás esetében, ezt is hamar megszokjuk majd.
Éves időjárás előrejelzés – na, nem arra gondolok, amikor a kiskörei népi időjós a 100 éves átlagokat kinyomtatja egy fejhibás DeskJet nyomtatóval, majd könyvelők sokszorosítják és teszik ki a céges faliújságra. Hanem arra a jól feltérképezett jelenségre, amikor a Csendes-Óceán déli térségében lezajló felmelegedés 16 fokos hőmérséklet esést tud okozni kiszámíthatóan 6 hónappal később Kelet-Európában.
Az oldal jól megmagyarázza nem csak ezt, de azt az anomáliát is, hogy idén miért nem voltak hurrikánok a Mexikói-Öbölben.
Ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:
Egy előadás – Hans Rosling az egyik általam ismert leginspirálóbb ember. A következő előadása biztosan nem fog címlapra kerülni sem az index.hu, sem bármely más médiában. Megmutatja, hogyan érik el, hogy annyit sem tudunk a minket körülvevő világról, mint egy csimpánz és a válaszaink azon alapulnak, amit a média tulajdonos és az őt irányító emberek a fejünkbe plántálnak.
Egy könyv amit olvastam – pontosabban most olvasok. Noah Gordon: Az orvosdoktor című regénye visszavisz bennünket a 11. századi Európa, katolikus egyház által szellemi nyomorba döntött korába, amikor egy korán árvaságra jutott fiatalember fejébe veszi, hogy orvos lesz. A könyv tényleg jó és nem szeretnék egyetlen poént sem lelőni belőle, de azért valamit mondanom kell, hogy elolvasd.
Nem tudom történelmileg mennyire hiteles a történet, de a végre rájössz, hogy nem is ez a lényeg. A főszereplő Rob J. Cole egy olyan alak, akiből abban a korban sem sokan rohangáltak és ma nagyítóval sem találunk hasonlót. Amit véghez visz a saját korában nagyjából akkora tett, mintha ha ma egy 15 éves tiszaföldvári srác elhatározná, hogy eljut a holdra és vissza – és meg is valósítaná.
Márpedig nem gyakran olvasok mostanában ilyesmiről az http://index.hu-n.
A könyv egy nagyon élvezhető tanmese a bátorságról és a kitartásról, amire egyre nagyobb szükségünk van ma is.
A hét étele – a tojás. Évtizedeken át óva intett bennünket a tudomány a tojásevéstől. Emlékszem, én már 15 évesen sem mertem tojást enni – amennyit kedvem tartotta volna – mert anyám olvasott valamit a tojás és az érelmeszesedés kapcsolatáról és letiltott róla.
A héten a tojás részben rehabilitálva lett, mert egy kutatócsoport 10 éven át vizsgálva kimutatta, hogy a cukorbetegség ellen hatékony heti 4 tojás, mégpedig nem is jelentéktelen – 38%-os csökkentést lehet elérni.
A hét balfaszai – Az rendben van, hogy egy autópályán minden második sofőr képtelen a kocsiját kontrollálni ha havas az út. Ezt ismerjük mindannyian akik télen is vezetünk. De 1:10-nél, majd 3:50-nél a következő videón miben reménykedett a három alak az út jobb szélén, akiket elvitt a lavina, majd még egyszer?
Három dolog ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:
Egy ember – A héten együtt kellett dolgoznom egy bangladesi programozóval. Nem egy kerítésugráló emigránssal, hanem egy Dakkában élő és ott remekül boldoguló fiatalemberrel, Niamul Hasannal (a képen jobbra).
Niamul nem csak remekül ért ahhoz, amit csinál, de tanít is nem kis sikerrel. A keze alatt dolgozó srácok és Bangladesben élő programozó százainak segít abban, hogy igazán értékes munkát végezzenek és a termékeikkel annyit keressenek fejenként, ami egy kisebb bangladesi falu jövedelme. 20000 követője van a Facebook-on. Csak a magyar nyelv okozott neki fejtörést – de én is csudálkoztam amikor a bengáli karakterekkel írt dolgait silabizáltam.
Egy szám – Listen to Budapest by George Ezra. Már eleve – egy brit srác énekel Budapestről. És pozitív értelemben? És több mint félmillió példányban el is adja élete első albumán? Nekem tetszik:
https://itun.es/hu/vLDeQ?i=705812855?
Egy idézet – „Fel sem tett kérdésre még nemleges választ sem lehet adni. ” – Buza József
Három dolog ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:
Egy recept – Jönnek a hideg napok. Ilyenkor semmit nem ér az olcsó bolti kenyér vagy péksütemény. Nem múlasztja el a fázást és még meg is betegszel tőle ha eszed.
Sütöttem magamnak egyet: http://www.mynewroots.org/site/2013/02/the-life-changing-loaf-of-bread/
Hú de jó lett.
Egy szám – A hét borongósan kezdődött. A múlt pénteki optimista hangulatomat még aznap este szétzilálta a párizsi merényletsorozat, amit nem lehetett valami hipp-hopp muzsikával feledtetni. De a Spandau Ballet – Only When You Leave című száma hangulatában is illett a dologhoz és a nyolcvanas évek pop-rock felszereléseit mindig imádom. Olyan egyszerű és élvezhető. Persze a Youtube-on egy 2009-es koncertet linkeltem ide, mert a fiúk a mai napig jól néznek ki – nem?
Egy idézet – „Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zűrzavart, melynek közepében ülsz. ” – Richard Bach
Péntek 13 – a pesszimizmus napja. De engem három optimista dolog fogott meg a héten:
Egy szám – egy klasszikus rockzene a múlt századból. Imádom a szövegét. Bár jó fordítását nem találtam a zeneszövegek között, de azt mondja: „Better stand tall when they’re calling you out
Don’t bend, don’t break, baby, don’t back down…” ami az én értelmezésemben annyit tesz: Ha jön a kihívás jobb ha kihúzod magad. Ne térj ki, ne fékezz, bébi, ne add fel. És 250 millióan látták. Nézd meg te is: It’s my life
Egy nyugdíjas – Elsőre le sem esik mit akart reklámozni a két zakkant. A két fickó közül Yves Rossy ma 56 éves és azzal töltik nyugdíjas éveiket, hogy hátukra szerelt sugárhajtómű és egy speciálisan megvarrt dzseki segítségével egy böhöm utasszállítót kerülgetnek a levegőben, miközben látszólag jól érzik magukat és fejkamerájukkal rögzítik a pilóták izgatott arckifejezését a nagy gép ablakán át. Hello Jetman.
Egy idézet – „Az optimizmust a macskámtól tanultam. Számtalanszor láttam átrohanni a kerten és átugrani a kőfal felett úgy, hogy mire megtudta mi várja a túloldalon már repült. Mostanában gyakran érzem azt, hogy már repülök, de nem tudom hol fogok földet érni. ” – Demecs István
Három dolog ami a a héten inspirált, tetszett vagy legalább eltöprengtem rajta:
Egy szám – Egy olyan rockzenét kaptam az iTunes-ból, ami több szempontból is klasszikusnak mondható. Még abból a korból, amikor a rockerek inkább zenéltek, énekeltek és az extremitás a csíkos póló volt. A szám refrénje épp arról szól, hogy mostanában nem írnak már ilyen számokat: GREG KIHN BAND – Breakup Song
Egy reklám – A Canon készített egy reklámfilmet, ami egy érdekes sztorin át mutatja be, hogy ugyan azt a témát miként módosítja alapjaiban az előítélet.
Egy fickót kellett egy műteremben lefotóznia 6 fényképésznek úgy, hogy mindegyiküknek másként mutatták be az illetőt. Portrét kellett készíteniük egy „milliomosról”, egy „életmentőről”, egy „ex-börtönlakóról”, egy „halászról”, egy „orvosról”, és egy „alkoholistáról”. Persze a fickó egyik sem volt a valóságban.
Az eredmény látványos: a képeken ugyanaz a fickó, ugyan abban a ruhában, ugyanott fotózva egyszer milliomos, egyszer sittes, attól függően, hogy a fotósnak mit mondtak róla előtte. Itt van a film.
Egy idézet – „Számtalan dologra vagyok büszke, amit nem tettünk meg… az innováció dolgok ezreire mond nemet.” – Steve Jobs
