Akció – reakció. Ha te ezt teszed, én ezt fogom válaszolni. Általában reflexből. Semmi analitikus gondolat. Ha te a házam elé parkolsz én feljelentelek, erre te megmérgezed a kutyámat, amire én …. Nincs ennek vége. Ez a 100% reaktív elme működési elve. Ennek szomorú példája a tegnapi párizsi terror.
Pár felfegyverzett férfi és nő rengeteg békésen mulató ember életét oltotta ki pár perc leforgása alatt és százakat sebesített meg közben. Erre reagáltak politikusaink és eszement megoldásokat kaptak elő. A megtorlást követelő hangok a médiában és a sebtében összetákolt ellenségkép azt sejteti, mintha a kampány már meg lett volna írva, de ezt talán csak a logikátlanságok diktálják nekem.
A legnagyobb európai egyház vezetője harmadik világháborút emleget, a francia elnök pedig azt ígéri kamerába a népének, hogy ők fogják megnyerni. Mondjuk valamit mondania kellett.
De egy terrorszervezet és egy reguláris hadsereg nerm nyerhet egymás ellen. Tényleg – csak nekem tűnt fel, hogy Pesten első intézkedésként a párizsi eseményekre megerősítették a laktanyák védelmét. Miért pont a laktanyákét? Egy terrorista nem fog katonákat ölni. Azzal nem ér el semmi hatást. Önfeledten mulató fiatalokat fog megölni vagy nyaralásból hazafelé repülő békésen alvó gyerekeket és szüleiket.
Zárjuk be a határainkat? Még a kilencvenes évek elején olvastam egy jó könyvet. “Allah megveti a gyávát” volt a címe és egy magyar újságíró írta az iraki tapasztalataira alapozva. Abban elmondta az egyik riportalanya, hogy ezek az emberek itt élnek közöttünk hosszú évek óta. Itt születtek és lehet, hogy a nagyapjuk is itt születet már. Van békés polgári foglalkozásuk – mondjuk orvos a szülészeten – de ha kap egy parancsot, egy percig sem gondolkodik. A nála lévő fiolát feltöri, belekeveri egy kanna vízbe, aztán az egészet beleönti valahol Pest felett a Dunába. A folyadék, tele vírusokkal bejut az ivóvíz rendszerbe és pár nap múlva egymillió ember fertőzött a városban. Számos ilyen potenciális terrorista él közöttünk és teljes küldetéstudattal, tökéletesen irányítható. Az egyikük küldetése a kommunikáció bénítása, a másiké az energia ellátás szétzilálása, a harmadiké Debrecen, a negyediké Sopron, stb…
Kapjuk el őket? Öljük meg mindet? Ennek semmi értelme. Ez ostoba reakció. Éppen olyan, mint békésen kávézó embereket lelövöldözni párizsban azért, mert Franciaország idén 12 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket az ellenségeimnek.
Tudtad, hogy a legbékésebbnek tűnő és irígyelt európai országok a legnagyobb katonai fegyver-exportőrök is egyben? A Google adatbázisa látványosan mutatja ezt be. Nézd meg kik a legnagyobb fegyverexportőrök és látni fogod kinek érdeke, hogy még több fogyjon belőle.
Nem az a háborúskodás oka, hogy emberek jönnek mennek és költöznek egyik országból a másikba. Nem az, hogy más a vallásuk és nem eszik meg amit én igen. Még csak az sem, hogy vannak fegyverek. Az a baj, hogy pár érdekcsoport a média és a politikusaink felhasználásával eléri, hogy utáljuk egymást, miközben egyébként szerethetnénk is.
Egyszerűen az emberek vannak olyan rossz állapotban, hogy simán manipulálhatók és egymásnak ugraszthatók ma már a legegyszerűbb legostobább üzenetekkel is. Az igazságtalanság ami őt érte és annak a gondolata, hogy képtelen tenni bármit is ellene azon kívül, hogy megöli az igazságtalanság vélt forrását, az oka a terrorizmusnak és a háborúknak. Semmi más oka nincs.
Ez persze tényleges, valós igazságtalanság és évtizedek, évszázadok óta feszül a gyarmati rendszer két végpontja között. Gyarmat – gyarmatosító. Sosem lesz igazságos. Hát lőjük le a gyarmatosítót! Persze ez sem tűnik majd igazságosnak egy francia vagy angol vagy bármilyen anyukának, ha éppen az ő gyermekét lövik halomra egy koncerten és háborút akar majd indítani Jemen vagy Irán vagy bármilyen újonnan létrejövő állam ellen.
Több igazságtalanság … több terror … több háború … és a kör bezárul.
Ennek sosem lesz így vége.
A megoldást éppen ott kell keresni, ahol a probléma van. Az elmében.
